Hogyan érdemes aranyba fektetni? | A megfontolt aranybefektető

Kizárólag fizikai aranybefektetésről írok nem pedig tőzsdei
aranybefektetésről, hiszen a nem fizikai aranybefektetés nem igazi
aranybefektetés, hanem inkább spekuláció.  

Szóval jöjjenek a fizikai aranybefektetői attitűdök:

1. pánikvásárló 

2. trader 

3. megfontolt aranybefektető  

 A pánikvásárló neve magáért beszél: valamilyen
totális összeomlással fenyegető esemény történik és ekkor vásárol fizikai
aranyat, jellemzően igen drágán, ami egyúttal a ciklus csúcsát is jelenti. Nem
kell szégyellni, én magam is így kezdtem a fizikai aranybefektetést 2008-ban. 

A trader igyekszik kiszámítani az aranyárfolyam
tőzsdei ciklusait és rövidtávú (1-2 éven belüli időtávot megcélozva) igyekszik
olcsón venni és drágán eladni. Ez hol sikerül, hol nem, mindenesetre a trader
tipikus hibái a következők:   

 A „lemaradó trader”: van, aki sokszor okosabbnak
gondolja magát a piacnál és esetleg pár ezrelékes haszon miatt „megy az még
lejjebb” lekésik a beszállásról és soha többé nem megy már le arra a szintre a
piac (hány ilyet láttam, egész nagy ügyfeleknél is, akik egyébként sikeres üzletemberek!).
A lemaradó traderek egy részéből aztán „kimaradó” trader válik. A befektető nem
bírálja felül önmagát, hanem megsértődik az „aranypiacra” és egyáltalán nem
vásárol.  

 Az „örömködő trader”:  

 Szépen beszáll a trendbe, majd amikor feljebb megy az árfolyam, örül a nyereségének és boldogan
realizálja a profitot, „ügyes vagyok, nyertem, most egy kicsit félreállok és
majd lejjebb beszállok újra” ezt gondolja magában. Az „örömködő trader” tipikus
hibája, hogy a teljes aranybefektetését felszámolja, leköti a pénzt és a
lekötés ideje alatt épp egy árfolyamugrást késik le. Nyert mondjuk 20%-ot és
egy 30%-os viszonylag rövid ideig tartó emelkedésből kimarad. Ezt akár egy
hosszabb oldalazás követheti, de az árfolyam már nem feltétlenül jön le újra a
kiszállás szintjére.  

A jó hír: a pánikvásárlóból és az örömködő traderből
gyakran válik megfontolt aranybefektető.

Hogyan lesz valakiből megfontolt aranybefektető?

Nyilván senki sem születik megfontolt aranybefektetőnek,
hanem azzá válik. Először valahogy kapcsolatba kerül a fizikai
aranybefektetéssel, vagy pánikvásárlóként vagy traderként. Aztán ahogy először kézbe
veszi az első fizikai aranytömbjét, aranyérméjét, megérzi, hogy itt valami
egész másról van szó, az emberiség egy több évezredes vonzódásáról, ami
megalapozza azt, hogy: „íme létezik egy olyan fizikai eszköz, ami önmagában
hordozza az értékét, nem függ semmiféle állami vagy egyéb elismervénytől,
forgalomképes, könnyen átörökíthető”. 

Aztán elkezd olvasni az arany történetéről, bányászatáról, az előállítás és forgalmazás tudnivalóiról, a
leglikvidebb befektetési arany termékekről és végképp meggyőződik arról, hogy
ez a befektetés minden más befektetési eszköztől különbözik és „feltétlenül
helye van a befektetési portfóliómban”. 

Amikor végül megérti a befektető, hogy semmi értelme „papíraranyba” fektetni, hanem csakis fizikai aranyba, ekkor válik igazi aranybefektetővé az illető.