Ismerje meg a leghírhedtebb csalási sztorikat amelyek több milliárd forint kárt okoztak a jóhiszemű aranyvásárlóknak – és tanuljon belőlük.
Visszaélések aranykereskedő cégek nevével – Az „álképviselő trükk”
Az álképviselők aranykereskedő cégek nevével élnek vissza. A módszer a következő: a csalók hamisított fejléces papírokkal és névjegyekkel például aranymegtakarítási konstrukciókat árulnak, az adott cég ügynökének adva ki magukat. A lényeg, hogy a megtévesztett, általában idősebb ügyfelektől pénzt csalnak ki. A csalók viszonylag hamar lebuknak, hiszen az ügyfél előbb-utóbb érdeklődik a cégnél a nem létező aranymegtakarítása felől, amit aztán feljelentés követ, viszont a jellemző elkövetési összeg olyan alacsony, hogy nem feltétlenül éri meg a bírósági pereskedés. Az ügyféljelölt legkönnyebben úgy tudja kiszűrni ezt a csalástípust, ha elkéri az ügynök személyi igazolványát, és felhívja az illető céget, hogy van-e szerződése az adott ügynökkel.
Az „olcsó arany trükk”
A legnehezebben kiszűrhető és talán legveszélyesebb csalástípus. A csalók egy teljesen szabályszerűen bejegyzett aranykereskedő céget hoznak létre, tetszetős honlappal, komoly marketingkampánnyal, sőt raktárkészlettel, alkalmazottakkal. Az aranyat a beszerzési ár környékén vagy kissé az alatt kezdik el kínálni. Hosszabb ideig, akár 1-2 évig is a piacon vannak, bizalmat építenek. A tartósan alacsony áraik miatt a forgalom egyre nagyobb része terelődik át hozzájuk. Az egyetlen feltűnő dolog a tevékenységükkel kapcsolatban, hogy az üzleti modelljük nem fenntartható, az erőltetett árverseny miatt a nyereségük nulla, sőt jellemzően folyamatosan „kis veszteség mellett működnek”. Ezt azonban csak szakmabeliek tudják kiszűrni.
Aztán egyre hosszabb átfutási idővel szállítanak, majd „valami történik”, és a cég egy csapásra bezár, jellemzően épp akkor, amikor sok ügyfélpénz vagy arany van náluk.
A Magyarországon ezzel a módszerrel dolgozó legnagyobb csalás több száz ügyfelet érintett, közel félmilliárd forint értékben.
A „trombitaréz” ügy
Magyarországon, sőt, valószínűleg Európában is az eddigi legnagyobb aranybotrány a trombitaréz ügy volt. Mivel számos bank érintett volt benne, viszont kevés magánügyfél, ezért jól dokumentált. Inkább dokumentumhamisítási ügy, mintsem aranyhamisítás. Annál is inkább, mert az arany rézzel való ötvözése roncsolásmentes vizsgálatokkal könnyen kiszűrhető hamisítványokat eredményez. Viszont a magyar aranykereskedelem reputációjának, és valószínűleg a befektetők aranyvásárlási hajlandóságának sem tett jót a botrány, mivel jelentős médiafigyelem mellett zajlott.
A „kamatos trükk”, avagy az „aranyos” piramisjáték.
Kamatozik-e az arany? A széfben lévő fizikai arany jellegénél fogva nem kamatozik. Ennek ellenére vannak, akik azt hirdetik, hogy a náluk letétbe helyezett aranyra kamatot fizetnek. E mögött az áll, hogy igazából nem az aranyat őrzik, hanem az aranyat eladva „forgatják” a pénzt, aminek a hozamából próbálják kifizetni a betéti kamatot. Ez tehát valójában nem aranyhoz kötődő konstrukció, hanem az aranyat csak fedőügyletként használják fel a betétgyűjtéshez, vagy piramisjáték építéséhez. Ez a tevékenység illegális, és mindenképp célszerű utánakérdezni/bejelenteni az MNB-nél.
Alacsony intenzitással folyamatosan jelen van ez a csalási módszer, azonban amikor az aranyat felkapja a média – mint például a pénzügyi válság idején –, akkor a „piramisépítők” magasabb fokozatba kapcsolnak.
Kölcsönadhatom-e az aranyam kamatra?
Az arany kiskereskedelmi kölcsön piaca nem létezik Magyarországon. Ha kölcsönadom az aranyat, az épp olyan, mint ha pénzt adtam volna kölcsön. Mert aki kölcsönveszi, az valószínűleg azért veszi kölcsön, hogy eladja, és pl. adósságot fizessen ki vele.
A nemzetközi befektetési bankok és jegybankok egymás között szoktak aranykölcsönügyleteket kötni. Ez az intézményi jellegű piac azonban nem nyitott kisebb ügyfelek részére. Közel egy évtizede 0% közelében tartózkodik az arany intézményi kamata, és az ún. GOFO (intézményi arany kamat) árjegyzés 2015-ben meg is szűnt.
